Kolozsvári színház, én így szeretlek

A várótermes kezdeményezést nagyon szeretem. Az embereket szeretem benne. Hogy nem kompromisszumokkal dolgoznak, tudnak lazán dolgozni, humorosan hozzáállni bármilyen csalódásukhoz. Szeretem, hogy jó sokan szeretik őket. (G.)

Csepei Zsolt humorát. Imecs-Magdó Levente szépségét. Vetési Nándor nagyságát. Molnár Bence és Sebők Maya magyarságát. Simó Mesi vágott szemét. Visky Andrej távolságát. (Sz.)

Szeretem Molnár Bence természetességét, s azt, hogy hamarosan közös projektbe kezdünk.

Szeretem, hogy elszántak és nem rettennek meg a körülményeiktől. (T.)

A várótermesekben szeretem, hogy keresgélik a formákat. (R.)

Szerettem a Mit csináltál három évig?-et, friss, ötletes munka volt. Csupa ilyeneket! Sajnálom, hogy Margó kiszállt a Váróteremből. Csepei humorát lehetne többet használni? Maya jó volt Gertrúdként, Simó Mesit a hajléktalan-előadásban kedveltem. A Bánk bán után fontos lenne a közös beszélgetés. Ökörködjetek, skacok, ne se törőggyetek... (A.)

Remélem, hogy a várótermesek nem fogják feladni, mielőtt elérik azt a színházi formát, amit mindig is csinálni akartak. És, remélem, azután sem. (B.)

*

Tompa Gábor "Az elveszett levél" c. előadása volt az, ami először szöget ütött a fejemben: van valami ebben a színházasdiban. Szeretem a társulat színvonalát és igényességét, az Interferenciákat és a vendégrendezőket. Mindig nagyon várom, hogy mit művel majd a színpadon Kató Emőke, Albert Csilla, Szűcs Ervin, Bodolai Balázs. Lótól mindig megáll egy percre a szívem. Nagyon drukkolok nekik, hogy egy emberközelibb, közönségbarát kommunikációt tudjanak kialakítani, és megközelíthetővé tegyék külsősök számára is a színházat. (B.)

Szeretem, hogy a honlapjukon van francianyelv-opció. Szerettem az Óz, a nagy varázslóban Váta Lórit. Szerettem a Caligula díszletét. Szeretem, hogy a színházépület a Szamos-parton van. Szeretem az óriási csillárt a nagyteremben. Amikor leengedték a Ványa bácsi című előadásban, szinte leállt a szívem. Szeretem Bogdán Zsoltot, Dimény Áront, Albert Csillát. Szerettem a Bohéméletet. Ott lettem szerelmes a színházba! (E.)

A sok jó színészt szeretem egy rakáson. A sok jó színészt jó rendezők kezében. (A.)

Szerettem nagyon a Jákobi és Lájdentált. A legjobb dolog a kolozsvári színházban, hogy ott van Bíró József. Őt mindig jó nézni a színpadon. Szerettem a Gianni Schicchit. Hogy rendezett ott Mezei Kinga. A Tiszta házat is hiányolom. A kolozsvári színházban a legjobb dolog fent ülni, és onnan nézni az előadásokat. Szerettem, hogy az Interferenciák alatt a Tranzit házban voltak a kísérő rendezvények. Szeretem, hogy a varroda, a festőműhely, az asztalosműhely, a lakatosműhely előtt az ajtón még fent vannak a régi cégérek. (R.)

A kolozsvári színházról mindent elmondtak már. Mégis, újra, csak pár szívemcsücskét hadd soroljak: Varga Csilla, Albert Csilla, Györgyjakab Enikő, Bodolai Balázs... (A.)

Azért szeretem, mert közel van. Azon kevés színházak egyike, ahol románul is feliratozzák az előadásokat, nyitnak a román közönség felé. Ez jó tapasztalat volt. (F.)

Biró Isti fotóst, mert bármikor szükségem van egy fotóra, önzetlenül segít. Olyan is volt, hogy rám szólt, tud ő jobbat ajánlani, mint amit választottam az adott cikkemhez.  Szerettem Dimény Áront a Caligulában, Molnár Levente Einsteinjét a Fizikusokban. A kolozsvári színházban ittam először rizsbort. (R.)   

A kopasz énekesnő. Középsulis koromban láttam, és azt hiszem, általa (is) behálózott a színház. Na, meg a Jákobi és Lájdentál... ilyen keserédes előadás sok-sok kellene még! :) (A.)

Kapcsolódó linkek:

Kritika az előadásról (Bánk bán? Jelen!)

Beszámoló a szakmai beszélgetésről
Képek az előadásról