Világvége. De milyen véggel?

Nyikolaj Koljada Murlin Murlo című darabja egy poros, élettelen kisvárosban, Sipilovszkban játszódik. A kombinátnál dolgozik mindenki: reggel bemennek dolgozni, este haza. Egyszóval: nem történik semmi. Az életük elsilányult a mindennapi rutinban és a folytonos ivászatban.



A Figura színpadára berendezett szobakonyha zsúfolt és ócska: kopott bútorok, szőnyegek, giccses falvédő, szakadozó tapéta, viaszosvászon terítő, Krisztus-kép a falon, rezsó, centrifuga. Itt él Olga (Máthé Annamária) és új albérlője, Alekszej (Mihály Alpár Szilárd). Illetve ide jár pásztorórára Mihail (Moşu Norbert László) Olgához. Mihailnak felesége van, jobban mondva várandós felesége, de azt állítja, szerelmes Olgába, ő az egyetlen nő az életében, akit igazán szeret, akit kiválasztott. Ehhez képest igen sajátosan mutatja ki szeretetét: durva vele és otromba, rángatja, rámászik, ócska poénokkal halmozza el. Mihail a saját eszközeivel meg szeretné értetni Olgával, hogy az élet vagány dolog, habzsolni kell, ő maga nagykanállal falja, és lám-lám, boldog. Táncol a tréningszettjében, mutatványozik, sütihabot ken a hasára, azaz „kedveskedik” Olgának. Olga is szereti az életet, de ő olyan, mint egy kis ékszerdoboz. Ha kinyílik és beszél, árad belőle a kedvesség, figyelmesség, törődés, mindig ragyog a szeme. Sokkal tisztább Mihailnál, annak ellenére, hogy lefekszik vele. Alekszej viszont lenyűgözi, kíváncsivá teszi, a lány csüng rajta. Elárulja Alekszejnek a titkait, mesél a gyerekkoráról, próbálja megfejteni a magába zárkózó férfit. A kettejük kapcsolata olyan, mint egy érintetlen tó vize. Egészen addig, míg fel nem borzolja a kedélyeket Olga nővére, Inna (Tamás Boglár), aki részegen robban be a lakásba.

Az a hír kapott szárnyra, hogy jön a világvége, Inna készül is rá rendesen: leitta magát, hogy ne fájjon semmi. Nem sokat pepecsel az Alekszejjel való ismerkedésekor, egyből a férfi „gatyájába nyúl”.

A négy szereplő az utolsó együtt töltött napon sem jut közös nevezőre. Inna és Alekszej elutaznak, ráadásul Alekszej már nem lesz különb a többieknél, belesüppedt ugyanabba az alkoholgőzös életbe, mint a város lakói.

A kétfelvonásos előadás első része mozgalmas, szépen körvonalazódnak a viszonyok, jól felépített a kapcsolatrendszer. Tetszettek az apró, elrejtett mozdulatok: ahogy a bútorokat végigsimítják a kezükkel, ahogy Olga óvatosan ledobja a ceruzaforgácsot a földre, ahogy az emlékes füzetét forgatja, ahogy Mihail kibontja a süteményt a papírból, ahogy Alekszej csendesen jegyzetel a noteszébe.

Viszont felvetődött néhány kérdés bennem: miért kell egymásra halmozni az előadás legelején annyi szexre utaló – egy idő után unalmassá váló – jelzést? Egy adott ponton átlépte már azt a határt, amit az első negyedóra megbír.



Hiteles részeget játszani színpadon borzasztó nehéz, legtöbbször átcsap ripacskodásba, ha valaki nagyon illumináltnak akar tűnni. Tamás Boglárnak majdnem elhittem, de voltak pillanatok, amikor megtört a folyamat: elrontotta egy-egy fölösleges és eltúlzott kilengés, dülöngélés. Máskülönben, aki részeg, annak muszáj állandóan ordítania? Ez a kérdés Mihály Alpár Szilárdra is igaz, aki a második felvonás elején egyik percről a másikra hol részeget játszott, hol csak egy ideges, üvöltöző, talán megtébolyult írót. Számomra nem volt egyértelmű, hogy mi történt vele, vagy körülötte, ami miatt elkezdett inni, és megvetéssel viszonyulni Olgához. Van egy törés az első és második felvonás között, hiába hangzik el, hogy eltelt két hét, nem derül ki, Alekszej és Olga között miért romlott meg a viszony, miért esik neki Alekszej Olgának, miért erőszakolja meg (ami mellesleg nagyon álságosra sikerült).

Sajnáltam, hogy a sorstragédiákat megvilágító pillanatokat rögtön elüti egy poén, ezért elkacagtuk azt is, amin talán gondolkodni kellett volna.

Kiemelném Máthé Annamária Olga-megformálását, mert elhittem a fájdalmát, a naivitását, a lelkesedését az apró örömökért.

Barabás Árpád rendező a befejezésre deus ex machina megoldást választott, Olgát megtalálja az ő rajzfilmszerű istene, és kézen fogva kivezeti. Egy erős lezárást sajnos nem helyettesít egy természetfilmekből kivágott videofelvétel. 
E.
Kapcsolódó linkek: