Német színház, én így szeretlek

Szeretem a temesvári színházban, hogy vannak nagyon jó színészeik, s erre minden fesztiválon rá tudok csodálkozni.

Imádom bennük, hogy borzasztó dekoratívak. (Feltenném őket a polcra, s egész nap csak nézegetném őket.)

Szeretem bennük, hogy nem értem, mit beszélnek, mégis nézem őket, és csak nézem, és nézem...

Szerettem Horia Săvescut. Ahogy Rareş Hontzut és az ifjú titánt, Richard Hladikot is.

Szeretem, hogy tudnak bulizni. Nagyon tudnak. (T.)

Még olyat nem láttam, hogy téglával dobálják egymást a színészek a színpadon. Tényleg féltem, nehogy valamelyikük megsérüljön. Ez aztán a hitelesség! (Titus Andronicus) Még mindig tisztán él bennem a kocsmaszínházi (de inkább szobaszínház hatását keltette) előadásuk is, teremről teremre vándoroltak, ráncigáltak minket, s amikor buli-jelenet volt, akkor mindannyian buliztunk. (GESCHLaECHTER-Fúriák & A nagy háború) Mindkét előadással zavarba hoztak. (R.)

A temesvári németek előadása sokkal maradandóbb élmény lett volna, ha nincsenek nyelvi korlátok. Jó értelemben vett hülyékről van szó. Sok vonzó férfi. (B.)

Biztos Temesváron van az örök fiatalság forrása, mert a társulatban mindenki fiatal és hibátlanul jófej. Ők tudnak a legjobban bulizni, és ezt minden további nélkül másra is átragasztani. Szeretem, hogy mindig izgalmas előadásaik vannak, reflektáltak, önironikusak. (A.)

A temesvári német színházról mindig az jut eszembe, hogy fiatalos, érdekes előadásokat csinálnak. Velük kapcsolatban valahogy mindig pozitív élményem volt. (N.)

Kortárs darabokban, kortárs színházi nyelvben utaznak. Erős rendezőket hívnak, gyakran Németországból, valószínűleg meg tudják őket fizetni. :) Szerettem az Első szerelem című dokumentarista ihletésű, személyes előadásukat, és ezt a Titust is, egyszerre vad és humoros (=groteszk, véres-rajzfilmes), egyszerre elemi és reflexív színházi nyelvét. Rendezőjét – Brian Michaelst. Díszletét! Jelmezeit! (Tervező: Ioana Popescu.)

Színészek, akik megragadtak a társulatból: Török Szilvia, Boris Gaza, Iosif Csorba, Rareș Hontzu, Horia Săvescu, Georg Peetz, Isolde Cobeț, Ioana Iacob. (A.)

A temesváriakban szeretem, hogy mindig lekötik a figyelmemet. Izgalmasak, és aktívan vannak jelen. Vannak jó színészei a társulatnak. Szerettem Luckyt a Godot-ra várvá-ban. A biciklis előadás terét. Az első szerelem c. előadás felépítését. A Fúriák mozgalmasságát, és feliratozását. A Titus Andronicus humorát. (R.)

*

A szebeni előadásban szerettem azt az őszinte naivságot, amellyel a történethez közelítettek. Időnként jólesik megadni magunkat és hagyni, hogy magával ragadjon a mese. (B.)

 

Szerettem, hogy ezt a mesét úgy tudták prezentálni, hogy egy elvont, költői világot tudtak teremteni, és úgy használták az eszközöket, hogy megszületett a varázslat anélkül, hogy megmutatták volna a különböző, konkrét részleteket.

Az előadás árnyjáték része olyan sok mindent adott hozzá az egészhez, külön világa született. (K.)

Szebenben számomra kellemes meglepetés volt, hogy nagyon sok fiatal jár színházba, a közönség java-része harminc év körüli. Egy nyitott közönségről beszélhetünk, szerintem sokat segít ebben a színházfesztiválunk is, mivel szabadtéri előadásaink is vannak az utcán, ezekkel becsábítjuk az embereket. 

A város német hetilapjában írnak kritikát rólunk, de nem csak, és az egész társulat izgatottan várja mindig, hogy mi jelenik meg rólunk. Én azt várom el a kritikustól, hogy legyen objektív és tárgyilagos, úgy fogalmazza meg a mondandóját, hogy az legyen használható, az elméletekkel sajnos nem lehet mit kezdeni.

A szebeni színházban azt szeretem a legjobban, hogy nyitottak. (E.)

Kapcsolódó linkek:

Kritika az előadásról (Titus Andronicus)

Kritika az előadásról (Örök fiatalság és örök élet)

Beszámoló a szakmai beszélgetésről (Titus Andronicus)

Beszámoló a szakmai beszélgetésről (Örök fiatalság és örök élet)

Képek az előadásról (Titus Andronicus)
Képek az előadásról (Örök fiatalság és örök élet)